Mária kegyhelyek 5.
Kategória: Boldogasszony, Boldogasszony Szűz Mária szent ligetei
Jásd – Szentkút, a felfoghatatlan jelenlét
Jásd községe nem messze Várpalotától, a Gaja-völgyben fekszik, csodálatos természeti adottságaival. Évezredek óta lakott terület, amelyről számtalan adatot találhatunk. Lakott volt az újkőkorban (Kr.e. 2800-2500), kora vaskortól áldozó hely, a bronzkorból és a kelta korból is maradtak ránk leletek. A rómaiak villagazdaságai működtek itt Kr. után I.- IV. században, majd a kora Árpád-korban közel 100 fős falu élte mindennapjait a Gaja – patak környékén. Árpád-kori földvár maradványai ma is láthatóak, ahol feltárt leletek arról tanuskodnak, hogy őseink Öreg Istenünk és Boldogasszonyunk kegyelmét és szeretetét keresték. Első okleveles említését 1164-ben találjuk a Szent György bencés apátság alapításánál. A kolostor és a templom a török uralom alatt elpusztult, a falu elnéptelenedett. 1757-ben már Zichy birtok, s újra telepítik a falut.
A jásdi Szentkútról 1814-ben már olvashatunk. Hazánk egyik legrégebbi szent helyének számít. A török dúlás alatt sok adat elpusztult, így egy helyi legenda fűződik a helyhez. Péter remete (Jásdi Péter) a közeli hegyre járt imádkozni, vezekelni.( Oda ahol őseink áldozó helye is volt). Egyik éjjel álmában megjelent neki Szűz Mária karján a kis Jézussal és megmutatta, hol kezdjen el ásni, ahol forrást fog találni. Péter az álom után elkezdett ásni, egy héten keresztül hiába dolgozott. Elkeseredésében, ahogy a gödör mellet rózsafüzért imádkozott a Mária – érme bele esett a gödörbe és a földből forrás tört elő, ahogy a Szűzanya mondta. Tésre megy, s hívja az embereket. Egy sánta is elment csodát látni, akinek a forrás vizétől meggyógyult a lába. Egy másik változat szerint Jásdi Péter kérte Szűz Máriát, hogy oltsa szomját, mert szomjazik. Elkezdett ásni, de Mária azt mondta neki, hogy öt lépéssel odébb ásson. Ott talált rá a gyógyító forrásra.
A jásdi Szentkút területén találhatjuk a Kálvária dombot, a 6 m magas bolgár mészkőből készült Mária szobrot, ami Braun János szobrász alkotása, a forrás felett tizenkétcsillagos koronás Mária szobrot, előtte térdepelő és imádkozó Javas (Jásdi) Péter szobrát, és a kis kápolnát, amely barokk-rokokó stílusban épült.
Eljátszottam egy kicsit a szavakkal, mert beszédesek. Jásd szó mögött – jás – jass – jós -javas kifejezések húzódnak. JAVAS szavunkat értelmezve újabb gondolatok ébrednek fel bennem a hellyel kapcsolatban. Valaminek a java, az valaminek a lényege, a legjobb, legfénnyel teltebb minőség. Javasaink, javasasszonyaink Nagyboldogasszonyunk földi segítői, akik jó-s-olással, gyógyítással foglalkoztak. A Javasok, tudók voltak, kik ismerték a növény- és állatvilág minden rezdülését. Minek vagy kinek a java van itt? Mindenképpen olyan gyógyító, fénnyel teli erők, amiért érdemes volt évezredeken át áldozatot hoznunk Istennek.
Jásd – lásd, mit is kell látnom? Talán a megláthatatlant, ami ott lengi körül a szent helyet. Egy olyan hatalmas szeretet erő, mely átjárja az oda érkezőt.
Amikor először léptem be az elkerített szent helyre, hatalmas hársfák árnyékában Urunk színeváltozásának napja volt. Eléggé sírós vagyok, valahogy könnyen könnyem csordul, s lelkem megkönnyebbül:) általa, főleg, akkor, ha valami tiszta szeretet teret érzékelek. Itt nem sírtam, hanem zokogtam. Nagyon fura érzés volt és megtapasztalás. Nem gondoltam senkire és semmire, csak jelen voltam és nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. Először próbáltam úgy fordulni, hogy ne lássák, akikkel voltam, mert igen furán nézhettem ki és kissé szégyelltem a megmagyarázhatatlan viselkedésemet. Pár percnyi nyugalom után már hüppögve sírtam, mint egy kisgyermek, majd másfél órán keresztül. Míg társaim imádkoztak és énekeltek, én zokogtam, de közben egyáltalán nem voltam szomorú, sőt végtelen nyugalom és szeretet kerített hatalmába. Tisztán ráláttam dolgaimra, életemre, s közben erősen éreztem Jézus és Szűz Mária jelenlétét. Csodálatos és felemelő érzés volt, sőt a szavak, amiket leírok a közelébe sem érnek. Azt gondoltam ez egyszeri eset, de pár hónap múlva visszamentem a helyre. Nem volt annyira intenzív a könnyezésem, de Jézus és Mária jelenléte szinte kézzel fogható volt megint. Bárcsak mindenki megérezhetné egy pillanatra, amit akkor és ott átéltem!