Tiszta Forrás

UJJASDI: Megmásztam öt hegyet: Egy dundit, Egy keskenyet, Egy magasat, Egy fényeset, Egy egészen kicsikét, Nekem ennyi épp elég.

HINTÁZTATÓ: Zsipp- zsupp kender zsupp, Ha megázik, kidobjuk. Zsupsz!

LÁBTAPSOLTATÓ: Dib- dáb macskaláb Szép kis láb, ez a láb. (A talpait szembefordítom és tapsoltatom.) Mit csinál a cica? Kapar, kapar, kapar. (csiklandozom a talpát)

ÖKÖLÜTÖGETŐ: Töröm, töröm a mákot, Sütök neked kalácsot. Icca, tolla, motolla Neked adom Andriska. ( két kis kezét ökölbe tartom és egymás tetején összeérintem)

NEVETTETŐ: Megy a bogár, viszi farát Megeszi a Zsuzsi nyakát Hamm, hamm, hamm (A hasától a nyakáig az ujjunkkal lépkedünk, a végén a nyakat csiklandozzuk.)

FEJET RINGATÓ Szita, szita sűrű szita (a két kezével szitáló mozdulatok végzek) Ma szitálok, holnap sütök, Neked egy kis cipót sütök. Megzsírozom, megvajazom (a két tenyerét egymáson simítom) Mégis, mégis neked adom. Hammm! (belepuszilok a tenyerébe)

ARCSIMOGATÓ: Ciróka, maróka                     (arcát simogatom) Mit főztél Katóka? Kevertem babocskát,            (hasat simogatni) Sütöttem pampuskát. Ide rakom, oda rakom          (vállát érintem) Utoljára mind bekapom. Hammm                                (átölelem)

CSORBA ÉVA: ÁLOM- RÓZSA A földön, a füvek között már aludt a sötét; az ég sem sóhajtott, hűs volt és mozdulatlan, s e rezzenetlen, néma pillanatban egy álom elhullatta sápadt sziromlevelét. Álom volt az – egy álom- rózsa: fehéres, mint a korai halál, s a kertben, ahol szirma hullt, azóta nem mer dalolni semmilyen madár.

CSORBA ÉVA: ALKONYODIK Egy kései és halkdalú madár még szól, amíg nyugodni tér a fény; dalának édes íze a magány – keserűsége: a kínzó remény.

ARCSIMOGATÓ Sűrű erdő, (fejét cirógatom) Kopasz mező, ( homlokát) Pislogója, (szemét) Szuszogója, (orrát) Tátogója (száját) Itt bemegy, itt megáll, (nyakától a hasáig) Itt egy karikát csinál, ( hasát körbe) Itt a kulacs, itt igyál. (nyakát csiklandozom)