“Tűznél ülök, s elgondolom, mi szépet láttam én, pillangókat s virágokat nyári gyep szőnyegén; aranyleveles őszöket dús túlérett nyarat; hajnali köd, napfény-ezüst, szél járja hajamat. Tűznél ülök, s elgondolom, milyen lesz a világ, ha jön a tél, amelynek én nem látom már tavaszát. Mert annyi minden van ma is, mit nem láttam soha, minden ligetnek […]

Artur Kleemann (Túrmezei Erzsébet ford.) Mindig csak adni Az öreg kút csendesen adja vizét…így telik minden napja. Áldott élet ez!- fontolgatom. Csak adni, adni minden napon! Ilyen kúttá kellene lennem! Csak adni teljes életemben! Csak adni? Terhet is jelenthet. Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog: “Hiszen a forrás nem én […]

CSORBA ÉVA: MEGŐRIZNEK A HAJNALOK Halld meg hangját az álmodó mezőnek, hallgasd nyugodt és mély lélegzetét, halld meg a füvek neszét, ahogy nőnek s zöld szívükből zöld vér fut szerteszét, halld meg a csillagot, ahogy az égen hintázva jár s magában énekel, halld meg a csöndet, amely minden éjjel elalvó szíved mellé térdepel, s ha […]

CSORBA ÉVA: ÁLOM- RÓZSA A földön, a füvek között már aludt a sötét; az ég sem sóhajtott, hűs volt és mozdulatlan, s e rezzenetlen, néma pillanatban egy álom elhullatta sápadt sziromlevelét. Álom volt az – egy álom- rózsa: fehéres, mint a korai halál, s a kertben, ahol szirma hullt, azóta nem mer dalolni semmilyen madár.

CSORBA ÉVA: ALKONYODIK Egy kései és halkdalú madár még szól, amíg nyugodni tér a fény; dalának édes íze a magány – keserűsége: a kínzó remény.

„Légy a fűszálon a pici él és nagyobb leszel a világ tengelyénél.” . József Attila . Tiszta Forrás

„Az egyetlen igaz menedék az Isten. Ő nélküle a Szent is hétszer botlik el napjában. Minden földi szeretet csak botlást és bánatot hoz, de minden földi botlás és bánat csak lépcsőfok Őhozzá. Ne sírjon, akit az Úr meglátogatott, mert minden földi veszteség szabadulást jelent, a aki a földet elveszíti, megnyeri az urat. És ne essen […]

„ Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” . József Attila . Tiszta Forrás

„Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.” . V. Hugo . Tiszta Forrás

„Térj oda vissza, ahonnan jöttél, szíved hajlékába.” . Komensky . Tiszta Forrás