Tiszta Forrás

Fák az életünk jeles napjain

A fák tisztelete és mágikus erejű jelenléte a régi paraszti kultúrában folyamatosan megfigyelhető volt. Jeles napokon, ünnepeken részese volt az emberek szokásainak, cselekedeteinek.

Ezekből válogattam egy párat érdekességből és tiszteletből.

 Az emberélet főbb állomásait, a születésünket, a lakodalmat(szerelem) és a halálunkat is végig kísérték a fák.

Születés

• Egy szép gondolat őseinktől: az emberi lélek az életfa ágain lakozik, s onnan száll alá a földre, s a test halála után oda tér vissza.
• Régen a születés utáni heteket a csecsemő a bölcsőben töltötte, melyet csodálatos oltalmazó, védelmező, és növekedést varázsló motívumokkal díszítették.
• Amikor leány gyermek született, egyes vidékeken almafát, fiú gyermeknél körtefát ültettek. Ha Isten szolgálatába ajánlották a gyermeket (papnak, apácának), akkor diófát ültettek neki. Ezekre a fákra nagyon vigyáztak, ha a gyermek beteg volt sok vidéken átemelték a fájának ágai között, hogy a fa életerővel töltse meg a gyermeket.

Szerelem

• Férj jóslók: a Katalinág ( november 25.) és a Borbálaág (december 4.). A leányok gyümölcságat szakasztottak, leginkább cseresznyét és vízbe állították. Ha kivirágzott karácsonyig, akkor férjhez mentek a következő évben.
• Az udvarlási időszakban is megjelentek a fák. Májusfaállítás szokása: az élet fáját megtestesítő fa. Párválasztási szokásnál, férjhez készülő leányok ablaka alá állítják a legények éjszaka a feldíszített májusfát. Színes szalagokkal, boros üvegekkel, pereccel, kaláccsal díszítették. A legtöbb helyen a májfát Pünkösdkor                    “táncoltatták” ki.

• Szent Iváni feldíszített ág, melyet színes szalagokkal, pereccel díszítettek. A szent Iváni tűzugrásnál az összeboronáló ének alatt (Magos a rutafa) a szerelmes pár ezt az ágat fogva ugort át a tűzön.
• Kendőfa: a lakodalom előtti napokban a legények kimentek egy fáért az erdőbe, melyet virágokkal és kendővel díszítettek fel. A kendőfa állítását lakoma és tánc kísérte.
• Lakodalmakkor szereplő életfa: termékenység, bőség jelölő volt. Tésztába állított hármas ágacska, melyre kalácsot, almát, diót tűztek. Olykor az almába rozmaringot, búzakalászt tettek. Kerülhetett rá szőlő, aszalt gyümölcs, különböző sütemények(fánk, mézes, perec). A lakodalmi menetben vitték, majd az asztalra került, s mindent megettek róla.

Halál

• Halálunk után földi porhüvelyünket visszaadjuk Földanyának fából faragott koporsóba fektetve.
• Kopjafák állítása ősi időkre nyúlik vissza, annak díszítettsége, faragványai árulkodtak a meghalt személyről. Neméről, állapotáról (férjezett, gyermek, leány…), gyermekei számáról, olykor foglalkozásáról is.
• Fejfákra fűzfafaragás:  Az országban egyedülálló a márokföldi “Sökfás” temető. Közel 50 fejfa emlékezik meg az egykor élt emberekről. Jellegzetessége a fejfáknak a fűzfás motívum, mely igen archaikus tudás hordozója lehet.
• Zászlós kopjafák, kopjafák, fatönkös fejfák, oszlopos fejfák, táblás fejfák, “csónak alakú” fejfák őseink temetkezési fái. Díszítettségében, méretében helyi eltérése vannak.
• A fejfák emberalak eredetére a fák elnevezései is utalnak, hiszen van lába, dereka, nyaka, válla, kontya, bár vidékenként kaptak más-más elnevezést, mint törzs, homlok.
• Csónakos fejfák: Szatmárcsekén közel 1200 tölgyfából faragott csónakos fejfás síremlék található, melynek eredete még várat magára. Vagyis a szakemberek még kutatnak, hogy milyen korra vezessék vissza, mit is ábrázolnak valójában. Apai dédszüleim körösnagyharsányiak. Az ottani temető is tele van csónakos fejfákkal. Karcsi bácsi elmesélése alapján a férfiaknak nagyobb ladikja volt, a nőknek kisebb. Jellemző, hogy nemcsak a fejhez, hanem a lábhoz is kerültek fák. A lábhoz jóval kisebbek, mint a fejhez. Rendszerint tölgyfából faragták, s még életükben kivágták és elkezdték szárítani, hogy erre ne legyen gondja a családnak. Ács vagy a kerékgyártó faragtak több helyen.
• Keresztfák. Jézus Urunk keresztre feszítésének emlékét őrzi a határokban, Kálvária dombjainkon. A régiségben, de szokása még ma is él, hogy a Keresztfák láttán keresztet vet az ember. A fából készített keresztfát felváltották a kőből faragott keresztfák, vagy a Pléh lemezből készültek. Szent György napján, Húsvétvasárnap hajnalán amikor határt jártak, mindig elsétáltak a falu határában lévő Keresztfához is.
• Sírokra, temető kertekbe fűzfát, tiszafát ültettek, temetőkhöz vezető útra hársfát.
• A bölcső és a koporsó, amivel a lélek “utazik” erre a világra és távozik, szintén fából faragták. Bölcsőnk és koporsónk nagyon hasonlít a ladik, csónak alakjához, amelyen szintén utazik az ember. Gondoljunk a révészre, aki egyik partról viszi át a másikra az utazót itt a fizikai világban és akkor is amikor a lélek dimenziót vált. Énekeink, meséink révészének fő “munkaköre” a lélek átvitele egy másik világba. Milyen tökéletes hasonlat és szimbólumrendszer.

Vallási ünnepek nevezetes fái:

Adventi időszak, Karácsony

• Életfa, termőág: a termőágakat, mely lehetett nyárfa, bürök, kökény, vagy rozmaring a gerenda alá kötötték. Azt díszítették dióval, almával, pattogatott kukoricával. A karácsonyfa állítása fenyőfából, újkeletű. A termőágak az örök életet, a termékenységet szimbolizálták.
• Adventi koszorút egyes feljegyzésekben fűzfaágakból fonták, közepében csipkebogyóval. Ma leginkább fenyőgallyakból készül.
• Aprószentek korbácsbotja leginkább rontáshárító nyírfaágból és fűzfaágból fonták. Fiúcskák és legények jártak házról házra, egészséget és szerencsét hozó mondókák mondogatása közben megveregették a gyerekeket, lányokat, asszonyokat.

Böjti időszak, Húsvét

• Virágvasárnap – villőzés : kisebb leányok színes szalagokkal, tojással feldíszítettek fűzfaágakkal(villőfa, hajvillőfa) házról házra jártak énekelve. Mérete vidékenként változó, bőséget, termékenységet varázsolnak, cserébe tojást kaptak.
• Virágvasárnapi barkaszentelés. Jézus Urunk Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásának ünnepnapja. Dominicca palmarum, azaz pálma vasárnap. Nálunk a pálma váltópárja a fűzfa, így a mi hagyományainkban barkaszentelés van a templomokban. A szentelt barkát az eresz alá kötötték, mely megvédett a villámcsapástól, a zivatartól, tűztől és különböző varázslás ellen pl. rontás ellen használták.
• Zöldágjárás: böjti vasárnapokkor, illetve Húsvétvasárnap (megjelenik ez a szokás Pünkösdkor is), leginkább  a lányok a falu elejétől a falu végéig a főutcán párban végig jártak úgy, hogy a sor elején és végén lévő Zöldágból készült kapun átbújtak. A tavaszt, a természet megújulását ünnepelték, köszöntötték.
• Vesszőzés: Húsvét hétfőn egyes vidékeken (Dunántúl) a legények fűzfavesszőből font korbáccsal megvesszőzték a lányokat, hogy egészségesek legyenek. Cserébe a leányok szalagot kötöttek rá és borral kínálták a legényeket. Felvidéken a lányok suprikálják meg azokat a legényeket, akik meglocsolták őket.

Pünkösd

• Pünkösdi király májfára feljutása

Úrnapján zöld ágakból és virágokból úrnapi sátrakat készítettek az oltár fölé és a falu különböző helyeire. Ezeket a megszentelődött növényeket emberek, állatok gyógyítására használták, s egyéb mágikus célokra.