Tiszta Forrás

Olvasós Boldogasszonyunk az utolsó a szakrális esztendő körén. Az elcsendesedésre és a befelé figyelésre figyelmeztet. Olyan, mint az ember napjában az este, vagy életünk idősödő évei. A természet is ezt a példát mutatja. Megtörténtek a betakarítások, az érett gyümölcsök a kosárban pihennek. Megköszöntük a bőséget, ami adatott, s elkezdünk befelé figyelni. Mit értem el, hová jutottam, merre tovább? Ebben a befelé figyelésben segít az imádkozás.

Egyre több a sötét órák száma és, ha nem mérlegelünk, nem kerülünk egyensúlyba önmagunkkal, igen kemény tél várhat ránk, amikor a sötét rátelepedik a lélekre. Az ima ereje reménysugár a nehezebb (sötétebb) napokban.

Amikor szent olvasót imádkozom én magam is Boldogasszonnyá válok. Rendeződöm egyénileg és közösség által. Egybeolvad bennem Boldogasszonyunk sokszínűsége, női tulajdonságainak ezer arca. A szeretet, az erő, a szépség, az állhatatosság, a jóság, a tisztaság, mind Ő, de egybe olvadva vele, én magam vagyok. Imádkozni olyan, mint meditálni, vagy révülni. Lehet az rózsafüzér, jól ismert imák, bár én leginkább a saját imáimat kedvelem, amik belőlem fakadnak és utat törnek az Ég felé. Ilyenkor kilépek a tér és az idő kereteiből. Mintha egy láthatatlan erő emelne egy különleges világba, ahol csak én vagyok és Boldogasszonyunk Szűz Mária. Önfeledt vagyok, távoli minden földi dolog, s egy isteni állapot megtapasztalója leszek.

Ez a nap az imádkozás és az ima erejéről szól. Az imádságba révülő ember megtisztul, hite megerősödik. Számtalan példát sorolhatnék a Bibliából, idézhetném Jézus és Mária szavait, csatolhatnék kinyilatkoztatásokat…mindegyik arról szólna, hogy imádkozzatok! Amikor az imánkat áthatja a hit, a szeretet, az őszinteség, akkor hiszem, hogy az angyalok egyből felemelik szavaink erejét és képesek vagyunk a fizikai világban is  a teremtő változtatásokra, a nehézségek könnyebbednek, utak nyílnak, felismerések jönnek.

Egyik kedvenc Mária legendám a Titkos értelmű rózsa,ami olyan csodálatos módon  jelenti az ima erejét: …” A Mária kíséretében lévő angyal odalépett a baráthoz, egy aranykarikát tartott a kezében, olyat, mint amire a koszorúkat szokták rákötni. Ahányszor a barát elmondott egy “Üdvözlégy, Máriát” az ima azonnal rózsává változott az ajkán, az angyal elvette az egyiket a másik után, és ráfonta egy ezüstdróttal az aranykarikára. Mire a barát az egész rózsafüzért elmondta, teljes lett a koszorú. Ekkor az angyal a Szűzanya fejére tette…”

A közös imádságunknak összeadódik az ereje, olyan erőket vagyunk képesek megmozdítani, hogy fel sem ismerjük pontosan jelentőségét.

Imáinknak erejét a mai napon a női rendeződéshez ajánlottuk fel, hogy továbbra is Boldogasszony útját járhassuk. Szent időben, szent helyen, jelen vagyunk.  A romoknál lassan szürkületbe borul a táj. Rózsakoszorút készítünk a virágainkból, de mi magunk is Boldogasszony -Mária kertjének egy-egy rózsaszáljává válunk.

Furulyaszó segíti a rezgések fokozódását, hangtálak zengésétől remeg a tér. Összerezdül a hang, a táj, a hely és a lélek. Imáink és énekeink rózsafüzérként fonódnak össze az esti csendességben. Egy-egy bagoly huhogása, halk neszek és az erdő hangja jelzik, hogy nem vagyunk egyedül. Tekintetünk olykor felvetődik a ragyogó csillagos ég  felé. Felettünk a Tündérek útjának fehér fátyla is láthatóvá válik,s a rajta repülő Hattyú jelzi Tündér Ilona jelenlétét is. Szűz Mária, Boldogasszony, Tündér Ilona, Fekete Madonna, ők mind az Élő Mindenség megnyilvánulásai. Tudatunkban, lelkünkben összeolvadnak Eggyé. Külön és egyben, mint a bennünk élő és lüktető ős női erők segítői, iránymutatói. Ahogy rendeződünk, finoman megmutatkozik a bennünk várakozó jövő, az utunk folytatásának lehetséges képei, érzései.