Őszi napéjegyenlőség előestéjén
Kategória: Fénnyelhímzett esztendő, Jeles napok, ünnepek
Útközben a tavalyi őszi napéjegyenlőségről beszélgettünk az autóban. Felidéztük a csodálatos napszentültét, a bőségkoszorúnkat, az este illatát…milyen szép is volt-mondogattuk. Talán biztattuk magunkat és egymást, hogyha a ma este nem is lenne olyan szép, mint a tavalyi, mégis megéri kimenni a romokhoz. Mára elromlott az idő, egész nap esett és fújt a szél. Mérlegeltünk kimenjünk -e a természetbe, vagy otthon a kertben ünnepeljünk. Végül győzött az Anyatermészet! Nem gondoltuk, hogy milyen csodákat tartogat az este. Pedig sejthettük volna, mindig ott a csoda, ha erőfeszítéseket teszünk. Ünnepelni mentünk, megköszönni Földanyának, Boldogasszonynak, Fekete Madonnának, Tündér Ilonának, kik mind az Egyből valók, az Élő Mindenség megtestesülései, az elmúlt egy év táplálását, bőségét. Hálát adtunk és köszönetet mondtunk, mint ősanyáink a termésért, a javakért, a létünkért… mindenért.
Elkezdtük készíteni a termés – termény – virág mandalánkat, bőségkoszorú lett a javából.
A felhők mögül előbújt a Nap és elköszönt a tájtól.
Az erdő megtelt a szavasok bőgésének csodálatos mély hangzatával.
Megérkeztek a hollók, majd sötétedés után a baglyok hangjai keveredtek a furulya és az énekünk hangjaival.
Lassan megérkezett Holdanya és selymes fátyolával sejtelmes derengést adott a romoknak körülöttünk.
Énekünk, imáink egybeolvadtak a mindenséggel…lakomát csaptunk bőségkoszorúnkból. Mézesdió és mandula, frissen sült kiscipó, alma, körte és szőlő… csodálatos és laktató.
Elbontjuk a koszorút. A virágokból, gyümölcsökből és a kenyerekből újabb koszorút készítünk az oltárra.
Elröpült három és fél óra…
Hála és köszönet!